A LÉTEZÉS egy tangó táncszínházi alkotás, amely az emberi élet útját járja be – a fiatalság sodró lendületétől az öregkor csendes belátásáig. A tangóban születik meg ez az utazás, az ölelés intimitásában, a lélek és a test mély kapcsolódásán keresztül. A darab nem egy ember története. Mindannyiunk története – akik ugyanazokat a kérdéseket hordozzuk, más alakban. A mozdulatokban az egyéni sorsok összeolvadnak, és a közös emberi tapasztalat rajzolódik ki: keresés, találkozás, elszakadás, megértés. A tangó ebben az előadásban séta, lelkek között. Együtt mozdulni, együtt hallgatni, együtt vinni a súlyt – ez a valódi kapcsolódás. Az ölelés a legősibb gesztus: véd, emel, tükröz. A színpadon újra és újra visszatér, más alakban, más szereplőkkel – mégis ugyanaz marad: az emberi egység megtestesülése. Az idő előrehaladtával a mozgás letisztul. A fiatalság viharai után jön a megértés, majd a lecsendesülés. Az idő nem vesz el – rétegeket rak ránk, amelyekből bölcsesség lesz. A végén már nem akarunk birtokolni, nem akarunk választ kapni – csak lenni. A LÉTEZÉS nem ad történetet. Tükröt tart. A néző önmagát látja meg benne – gyermekként, szeretőként, keresőként, tanulóként, majd elfogadóként.